A Tisza a két forrása közül a hagyományos meggyőződés szerint a Fekete-Tiszától ered, a folyó hosszát is a Fekete-Tisza forrásától mérik, melyről így írnak: „… 1.240 méter tengerszint feletti magasságban, a Keleti-Kárpátokban, a Máramarosi Havasokban, Kőrösmezőtől 23 kilométerre nyugatra, az egykori országhatár térségében bukkan a felszínre. Ott, ahol a Fagyalos (Szvidovec-) hegységhez tartozó Akol-havas vízválasztó gerince elválasztja a Tarac folyó és a Tisza legfelső vízgyűjtőjét.” Ha ezt a helyet keresed, 1230 méter magasra kell felsétálni, ahol egy kőlappal letakart forrást találsz: a Fekete - Tisza forrását.
Történt ugyanis, hogy 1889-ben a feltörő vizet egy csövön át néhány méterrel elterelték egy könnyen megközelíthető, kőfallal megerősített hegyoldalba. A fal tetején téglalap alapú emlékművet építettek, melyen márványtábla hirdette: Tisza-forrás. Trianon után az eredeti emlékmű alá egy szép formájú, a kicsurgó körül boltíves mélyedéssel ellátott kőoszlopot építettek. Az eredeti táblát cseh - ruszin kétnyelvű táblára cserélték. 1939-ben, az anyaországhoz (azaz Magyarországhoz) történt visszacsatolás után újra magyar feliraton olvashatjuk a Tisza eredetét, az emlékkő tetejét pedig turulmadár díszítette. Ma a kőfal kör alakú mélyedéséből egy hatalmas kőedénybe csurog a forrás vize. A kőtál fölött a kőfalon és két vasoszlopon nyugvó betonlapra került az eredeti emlékmű 2009-ben, amelyet a szegedi GEO-ENVIRON Környezetvédelmi Egyesület újított fel.
A kirándulók számára már 100 éve a kilátótornyos erdőőri házban turistaszállásokat is kialakítottak - sajnos, mára az erdőőri ház sem maradt meg.
Értékek
