Visk (Viskovo) Kárpátalja huszti járásának magyar-ukrán-ruszin települése a Tisza bal partján, Huszttól 25 km-re, az ukrán-román határ térségében fekszik. Első írásos említése 1271-ből való. Az öt koronaváros egyike, rangját 1329-ben Károly Róbert uralkodótól kapta. Évszázadokon keresztül kiváltságot élvezett Huszt, Hosszúmező, Técső, valamint Máramarossziget városokkal együtt. Domboldalakra települt, elhatárolódó kis házcsoportokbó álló, úgynevezett szeres település nyomait őrzi. Visk határában egy kúp alakú hegyen 1281 és 1298 között várat emeltek. Az Ugocsáról Máramarosba vezető utak ellenőrzése céljából épült várnak mára csak a romjai maradtak.
14. században itt épült fel a kőből emelt kárpátaljai gótikus templomok egyike.
A viskiek részt vettek Dózse György vezett parasztfelkelésben. 1656-1657 között II. Rákóczi György, erdélyi fejedelem innen indította seregét Lengyelország ellen. A Visk határát ma is Hadimezőnek tartják. 1903-ban elkészül az első viski Tisza-híd, mely fellendítette a helyi ipart.
A 19. század alatt ásványvize gyógyító hatása maitt népszerű pihenőhelyként tartották számon. A 20. század elején még 22 ásványvíz(borkut)-forrása volt ismeretes. A legnevezetesebbek közé a várhegyi és a sajáni savanyúvizek tartoztak. Az előbbi a higanytermelés áldozata lett, az utóbbi fölött az országos jelentőségű Saján Szanatórium épült ki.
