Története, leírása
Az okiratok 1447-ben említik először a települést. Az 1770-es években a Felső-Ausztriából Rahóra betelepülők miatt úgy megnövekedett a római katolikus lakosok száma, hogy már 1782-ben számukra egy plébánia létrehozását fontolgatták. 1791-ben először helyi lelkészséget alapítottak, melyet csak 1810-ben emelték plébániai rangra. Előbb csak egy kis – görög katolikus kápolnából átalakított – temploma volt a közösségnek; az új templomot 1825-ben szentelte fel Verzár Gergely szigeti plébános, főesperes. Az új templomban eredetileg csak egy oltár volt, majd az idők során folyamatosan szépült, gazdagodott. 1872-ben a kőfalat félöllel magasabbra emelték, s a régi torony helyére magas, sudár tornyot készítettek. 1892-ben új szent sírt állítanak fel a templom főajtójától északra eső fülkében. Műemlék értékű orgonája 1894-ből való, Szalay Gyula székesfehérvári mester munkája. A templom toronyórája 1913-ból való, melyet 1943-ban, majd 2008-ban újítottak fel és villamosítottak a három haranggal együtt, melyeket 1923-ban öntöttek Kassán.
A háború után az új hatalom nyomására az egyház 1946-ban lemondott a földjeiről, 1947-48 folyamán pedig a plébániáról és a kertjéről is.
1990. június 10-én, Szentháromság vasárnapján, hosszú idő után sor került az első nyilvános elsőáldozásra, majd Úrnapján körmenetet tartottak a templom körül. 1991. január 30-án az állami hatóságok döntése értelmében az egyház visszakapta a régi plébániaépületet. 2004 és 2009 között sor került a templom és a plébániaépület felújítására, így napjainkban a közel 200 éves épület teljes szépségében csodálható meg.