A sárral tapasztott, kör alaprajzú, kúp formájú ólak az aprójószág számára készültek. A kezdetleges kerekólak előnye, hogy puszta kézzel elkészíthetők. Hátrányuk a mindössze 1-2 éves élettartamuk. A nagyobb termetű háziállatok, mint pl. a disznó tartására az egyszerű kerekólaknál időtállóbb építményre volt szükség. A disznó tartására vályogból készült, kétszintes kerekólat építettek. Alsó szinten a disznókat tartották, felettük a baromfi fészkelt. A kúp formájú, kör alaprajzú ólak előnye, hogy kevesebb malac hullt el benne, mint a szögletesben (az anyakoca a kismalacokat nem tudta szögletbe szorítani).
Az első világháborút követően az állatszállásoknak használt kerekólak mintájára, homok és oltott mész tárolására hasonló építményt készítettek.
Az alföldi tanyákra az úgynevezett „fecskefészkes” építkezés jellemző. A fecskefészkes építkezésnél a tanya végébe, akárcsak a fecskék az előző évi fészekhez, újabb épületrészt ragasztottak. A sorba ragasztott építkezésnél a fiatal párok, gyerekekkel gyarapodó új családok a tanyaház végében egy kis szoba-konyhában éltek addig, amíg az öregek halálát követőn beköltözhettek a kényelmesebb tanyaházba.
Értékek
