A község határában három tájegység találkozik; a határ északi része mély, déli része pedig, különösen a Tisza mentén dombos. Mai arculata a pleisztocén – holocén folyamán alakult ki, formálásában döntő tényező a víz és a szél volt. A múlt században a Tisza szabályozása során a Taktaköz peremén több, mint hat kanyarulatot vágtak le a folyóból. A községtől északkeletre kanyargó medret – ez ma bent található a községben, s a Ladányiak Hótt Tiszának, vagy Kis Tiszának nevezik – észak-déli irányú átvágással zárták el a Tiszától. Napjainkban a folyó, vagy ahogy a község lakói mondják, a „Nagy Tisza” 600-700 méterre folyik a falutól. 1855-ben épült a falu alatti töltés már képes volt a községet megvédeni az
árvizektől.
A település hosszú ideig a Rákócziak biroka volt, majd a Kincstáré lett. A 20. század elején báró Győrffy Róza tulajdonaként jegyezték. Az 1900-as évek elején 1142 lakosa volt, valamennyien reformátusok voltak. A házak száma ekkor 120 volt.
A 20 század elején feljegyezték régi érdekesebb dűlő- és helyneveit is, melyek a következők: Ladány, Ively, Úri-rét, Dicse, Dávid homoka, Hajdu domb, Pozsoros, Recskés, Arany-kert, Égető-halom, Karakó-halom, Karahaj.
Az 1950-es megyerendezésig Szabolcs vármegye Dadai alsó járásához tartozott.
Értékek
