Története, leírása
Az 1830-as években épült. A paraszti gazdálkodás jellegzetes építménye a tüzelősól, mely többnyire nád- vagy vesszőfonatos falazattal készült, a teteje szalmával és gazzal fedett, földdel meghányt volt. Elterjedése a településnéprajztudományban kétbeltelkesség néven ismert jelenséghez kapcsolódik. Ennek lényege, hogy a lakóházak csoportja a múlt század közepéig elkülönült a gazdasági udvar szerepét betöltő, úgynevezett szálláskertektől, amelyek külső gyűrűként övezték a belső településmagot. A 18. században a tüzelősól a szálláskert része volt. A tiszacsegei parasztság ezekben az ólakban tartotta a jószágállományt, mely főleg szarvasmarhákból állt. Az istállóban aludt az állatok gondozója (a család valamely férfi tagja); olykor tüzet kellett gyújtania – inkább a főzés, mint a meleg miatt, hiszen az állatok mellett télen sem volt hideg. A tüzelősólat 1997-ben vette meg a helyi önkormányzat az egykori tulajdonostól, ezt követően helyi és megyei forrásokból, Papp József etnográfus szakember kutatásai és iránymutatásai alapján helyreállították. Kétosztatú épület, első része a tüzelősól, benne pihenőpadka, tüzelőpadka, füstfogó és jászol, második része kamra.
