Tarcal történelmi mezőváros Tokajtól néhány kilométernyi távolságban nyugatra, a Tokaji Borvidék Világörökség kultúrtájának szívében helyezkedik el.
A Tisza széles, és igen gyakran elárasztott árterén igen kevés helyen lehet könnyen átkelni, ezek a pontok (például Szolnok, Tiszafüred) ahol az ártér összeszűkül, igen hamar stratégiai
jelentőségre tettek szert; a Tokajra vezető, ármentes utat Tarcal uralta.
A 14. század végétől Tarcal a tokaji királyi uradalomhoz tartozott, 1551-ben Tarcal elnyerte a mezőváros címet. 1560-as években a török dúlja fel a települést. Az ezt követő időszakban Tarcal gazdái között a királyi kamara, a Rákóczi és a Bethlen-családok egyaránt szerepelnek.
1701-ben egy tarcali szőlőgazdaságról írják: „aszú szőlőt szedettünk közel egy hordóval”. 1748-ban Grassalkovich Antal elkészíti előterjesztését Mária Terézia részére, melyben a tarcali kincstári szőlőkkel is foglalkozik. Javaslatára két korszerű szőlőtelepet létesítenek a Szarvas dűlőben és a Henye hegy déli lejtőjén. 1880-ban filoxéra pusztít a tarcali szőlőkben; 1894-ben a tarcali vincellériskola igazgatója, Kasinczky Viktor személyes példával és tudományos munkásságával segítette a filoxérától sújtott Hegyalja újbóli betelepítését. A királyi udvartartás birtokában lévő tarcali Szarvas és Terézia szőlők ekkor kerültek korszerű módszerekkel betelepítésre.
1951-ben megalakult az egykori királyi uradalom szőleit is magában foglaló Kertészeti és Szőlészeti Kutató Intézet kísérleti telepe. Ez a kutatóintézet dolgozta ki azokat a metszési módokat, amelyek különböző időjárási viszonyok mellett is jól alkalmazhatóak.
Értékek
