A paraszti életrend szerint a család maga állította elő a ruházatát, és a háztartásban használt vászonneműt. A szőttes alapanyaga, a kender feldolgozásához, áztatásához kedvező helyet biztosított Paszabon a Tisza-szabályozás után kialakult, közeli Holt-Tisza. Az áztatott kendert szárítás után megtörték, tilolták, majd a pozdorjától, más szóval csepűtől megszabadított rostokat gerebennel fésülték kenderkóccá. A kócból húzott szálakat végül orsó és rokka segítségével fonták szövésre alkalmas alapanyaggá. Mint minden faluban, Paszabon is télen fonták és szőtték a szükséges holmit, amelyet színes, változó szélességű csíkokba rendezett, vagy ún. szedettes mintákkal díszítettek.
Turi Sándor és családja az 1930-as években tűzték célul a helyi szövési hagyományok gyűjtését és rendszerezését, egyúttal a népművészeti ismeretek tanítását és fenntartását is a közösségben. 1938. november 8-án Turi Margit vezetésével „magyar kézimunka” tanfolyam indult a helyi iskolában. A hivatalosan előírt hímzési feladatokat a szövés munkafolyamatának megismertetésével egészítette ki a tanfolyamon résztvevő 22 paszabi lány. A helyi mintákat alkalmazva három szövőszéken párnát, terítőt és ruhaanyagot állítottak elő. A tanfolyamon megszerzett tudás és az összekovácsolódott közösség tette lehetővé később a házi szőttes „nagyüzemi” előállítását, s mindezt megfelelő művészeti színvonalon. Az itt dolgozó paszabi lányokat, asszonyokat megtanították igényesebb és dúsabb mintázatú szőttesek készítésére.
A szövés hamar túlnőtt az iskola keretein. Az első műhelyt a kántortanítói porta egyik melléképületében rendezték be, ez lett a szövőház. Itt indult el a már rendelésre is szövő csapat munkája. 1952-től 2001-ig szövetkezeti formában dolgoztak szövőnők. 2002-től családi vállalkozásban folytatják a községben a paszabi szőttes készítését.
