Története, leírása
Egyes adatok szerint már 1771-ben volt a faluban zsidó templom, de a jelenlegi zsinagóga 1795-ban épült fel. Építését két gazdag család, a Brener és a Teitelbaum testvérek finanszírozták, akik mint borkereskedők telepedtek le Mádon. A zsinagóga bejárati kapujára faragott évszámot (1795), a zsinagóga nagyrészt egységes falszerkezete, és a rokon építményekkel való összevetés alapján az építés hiteles dátumának tekinthetjük. Ezen túl azonban az épület további életéről egyetlen adatot sem ismerünk, mert azokat a hitközség levéltárán kívül nem rögzítették, az pedig minden jel szerint nyomtalanul elpusztult.
A zsinagóga a barokk és a copf építészeti stílusok jegyeit viseli magán, belső falait mór stílusú dekoratív festés borította, azaz geometrikus keretmotívumok és stilizált növényi mustra (geometrikus formát kitöltő motívum), amelynek indái-levelei a palmetta különböző változatai. Az oldalfalak festésének alapszíne sárgásbarna, a díszek vörösesbarnák. A két szélső boltszakaszt nagyméretű, festett hatágú csillaggal díszítették.
A második világháború után a zsinagóga elvesztette eredeti funkcióját, mivel Mád zsidó lakosságának 90%-a elpusztult. A mádi zsinagógát az ’50-es évek elején végleg bezárták, ezek után az épületet teljesen elhanyagolták. Az ezredfordulóra állapota vészesen leromlott. A helyreállítást az tette lehetővé, hogy a New York-i World Monumnets Fund Jewish Heritage Grant programja kezdeményezte a zsinagóga feltárását, ami a tulajdonos Kincstári Vagyoni Igazgatóságot arra ösztönözte, hogy megbízást adjon a rekonstrukció megtervezésére. Az épület külső helyreállítási munkálatai 2000-ben kezdődtek meg. A zsinagóga szakszerű restaurálását 2005-ben Europa Nostra-diplomával jutalmazták.