IV. Béla szabad királyi jobbágyokat telepítésével alapította meg Szabadka városát. Mátyás király 1464-ben Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának, a törökellenes küzdelmekben kiemelkedő hadvezérének adományozza, aki az egykori földvár helyére várat épített. Így indult el Szabadka városiasodása. Az 1514-es parasztlázadás utáni zűrzavaros időszakban az önmagát cárrá kikiáltó Cserni Jován kezére kerül a város. Cserni hadai felett Czibak Imre, váradi püspök serege győzelmet aratott, Török Bálint a várat visszafoglalta 1527-ben, Cserni Jovánt pedig Tornyoson fejezte le. Cserni Jovánnak a trianoni békediktátum megszületése után szobrot állítottak neki Szabadka főterén, ami a mai napig látható.
1743-ban mezővárosi rangot, majd 1779-től szabad királyi város lesz.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharckor magyar kézen maradhatott. A kiegyezés után elindul a fejlődés és a városiasodás (vasút, első villanytelep, villamos). Ekkor épül ki a mai városképet is meghatározó szecessziós arculat.
A 2. vgh. idején a délvidéki razziábannak 180 szerb polgári személy esett áldozatául a magyar katonáknak, 1944 végén pedig a visszatérő szerbek bosszúból mintegy 7000 magyar lakost gyilkoltak meg.
Szabadkának kb. 100 000 főnyi lakosa van, a délvidéki magyarság szellemi központja volt.
Értékek
