A Tisza bal partján fekvő települést híd köti össze Magyarkanizsával. 8000 fő él itt többségében szerb nemzetiségűek.
A környékén nagy mennyiségben találtak őskori és népvándorlás-kori leleteket. Első írásos említése feltételezhetően 1030-ban történt Canysa néven. 1200 körül Béla király idején Kenesdnek (a Kanizsa név legősibb alakja) említik. A 14-15. században Rév-Kanizsa néven a magyar királyok tulajdona, s a hetipiaccal rendelkező település átterjed a Tisza jobb partjára is és ebből a részből külön falu keletkezett, a mai Magyarkanizsa.
17 – 18. századra a Törökkanizsa magyarsága teljes egészében szegedi származásúaknak mondható. Letelepedésük nem egyszerre történt, több birtokról érkezett a lakosság 1770-es évekre szinte teljesen elnéptelenedett Törökkanizsára. Mária Terézia fiáról Józsefről Józseffalvának nevezik át. 1781-ben árverésen megveszi Gyurkovics Márk birtokos és innentől Bánát legnagyobb nemesi központja lesz.
A községben több kastély áll a régmúlt időkre emlékezve: Szerviczky Györgyé 1793-ból, Tallián családé és Feilitsch Fedor és a gróf Maldeghem testvérek kastélya.
A 18. század végére a község gyors fejlődésnek indul, selyemgyára, vasútállomása, iskolái, nyomdája, kórháza, szállodája lesz. 1920-ban Törökkanizsa új elnevezést kap, Új Kanizsa lesz, míg a korábbi Józseffalva Obilićevóra változik.
Értékek
