Nagykikinda a Vajdaság Észak-Bánsági körzetében helyezkedik el a román határ közelében. Lakosainak száma kb. 40000 fő, többségében szerb nemzetiségű.
A 15. század elején Nagkeken néven említik először oklevélben. Történelme során már több mint 2000 év óta lakott település a régészeti leletek tanúsága szerint, a török hódítások idején lakossága megfogyatkozott, így 1718-ra már lakatlan településként jegyzik a térképeken.
Az 1770-es évek végén Mária Terézia idején szegedi katolikus magyar családok telepedtek le az egyházi anyakönyvek szerint és 1774-re megalapítják a Nagykikindai kiváltságos kerületet, melynek székhelye Kikinda lett. Lakói ebben az időben gazdasági és politikai kiváltságokat élvezhettek az osztrák birodalmon belül.
1848. április 14-én véres szerb népfelkelés volt a városban, melyet Kiss Ernő altábornagy sikeresen levert. 1849. március 23-án itt veri szét Perczel Mór a szerb felkelőket.
A 18. század végére Nagykikinda az egyik legnépesebb településsé fejlődött Torontál vármegyében, 1857-ben kiépült a Szeged, Kikinda és Temesvári közötti vasút. 1858-ban városi jogokat kapott.
Itt jelent meg a Torontáli Közlöny és a Délvidék című hetilap, és a torontálmegyei Gazdasági Egyesület Értesítője.
Virágzó kereskedelmi és kulturális élet jellemezte köszönhetően kiváló fekvésének (pl. az első színjátszó egyesületet németek alapították 1796-ban).
1946-ban alapították a város múzeumát melynek legérdekesebb kiállítási tárgya az 1996-ban megtalált hét méter hosszú „nagykikindai mamut” maradvány. Az egyedülálló őslénytani bemutató mellett várostörténeti, néprajzi és festészeti gyűjteményekkel is megismerkedhetünk.
A falu lakosai a 19. század végétől használták a ma is jó állapotban meglévő és látogatható szárazmalmot, melyet állati erővel hajtottak
Értékek
