A Vajdaság legrégebbi települései közé tartozik. Lakosainak többsége magyar nemzetiségű.
Zenta városa a források szerint már 800 éve létezik. Neve 1216-ban bukkan fel először egy földadományról szóló oklevélben „zenthai klastromként” (monostornak).
1704-ben Rákóczi Ferenc csapatai felgyújtják a várost, 1848/1849-es forradalom és szabadságharcban több ezer ember esett áldozatul a zentai megtorlásoknak.
A 19. század végére megindult a fejlődés a településen. Középületeket emeltek, iskolákat, óvodákat létesítettek, és 1873-ran felépült az első fahíd is a Tiszán. Az 1880-as években megkezdték működésüket az első nagyobb üzemek és megépült a Szabadka–Horgos–Zenta–Óbecse, illetve a Szabadka–Orom–Zenta vasútvonal.
A fejlődés a századfordulót követő évtizedekben sem állt meg. 1911-ben leégett a Városháza és a közelében levő nagytemplom. A város új, monumentális Városházát építtetett, ugyanakkor több jelentős, művészi stílusú épülettel gazdagodott a szűkebb városközpont. A második világháború alatt a város számos polgára esett áldozatául az egymást váltó politikai rendszerek megtorlásainak. A háború utáni újjáépítés éveiben a községet elkerülték a nagy gazdasági beruházások.
A városban járva érdemes felkeresni az Almási cukrászdát, mely története egészen az 1955-es évekig vezethető vissza. A környék híres cukrászdáját a Széchenyi tér 3 szám alatt találjuk és itt kóstolhatjuk a híres „zentai marcipánt” melynek nincsen párja. A finom édességek elfogyasztása után érdemes egy jó zentai halászlét fogyasztani a Papuli étteremben a Posta utca 4. szám alatt. A 40 éve családi vállalkozásban működő étterem finom házias ízekkel várja a betérő vendégeket. Itt a zentai filézett halászlé mellé túrós csuszát pörccel ajánlanak.
