A Két Béga Folyó Nevének Eredete

Ezen a tájon, Hettényhez nem messze, két folyó folyik a Tisza felé, mindkettő kelet felől, Temesvár irányából jön, s valahol a távoli magas hegyekben ered. Errefelé lassan, nagy kanyarulatokat téve folyik a nádasok között, míg el nem ér a Tiszáig. A két folyó között pár kilométernyi távolság van szinte egymással párhuzamosan haladnak a bánsági síkon át. A régi öregek emlékezete őrizte meg azt a történetet, amely a két folyó nevének eredetéről szól. Ez a történet így szól:

Még a török időkben történt, hogy Hettény közelében, a két folyómentén két török bégnek terültek el birtokai. Az egyiké a kisebbik folyó, a másiké a nagyobbik folyó mentén. Ugyanebben az időben Temesvárhoz közel egy magyar nagyúr földbirtoka és kastélya terült el. A magyar nagyúrnak volt egy gyönyörű szép lánya, akire mindkét bég szemet vetett, mindkettő el akarta nyerni a kezét, vagyis feleségül szerette volna venni. Mindkét bég eljárogatott a magyar nagyúr kastélyába hogy minél többször gyönyörködhessen a lány szépségében. Mindketten meg is kérték a lány kezét az apjától, s az apa arrafelé hajlott, hogy a gazdagabbik, a nagyobbik folyó mellett lakó bégnek adja a lányát feleségül. A lánynak azonban se teste, se lelke nem kívánta egyik törököt sem, mert egy közelben lakó birtokos katonaemberbe volt szerelmes. A magyar katonának azonban nem volt akkora birtoka, mint két bégnek, sőt egyikének a birtokához sem volt mérhető. A lány apja mégis a vagyont tartotta szem előtt, amikor lánya kezét a gazdagabbik bégnek ígérte.

A lány, hogy megelőzze a kézfogót és a házasságot a török béggel, meggyőzte szolgáit, hogy alkalmas időben tegyék el láb alól mindkét törököt. A szolgáknak sem kellett több, hisz nem viselhették el a két török állandó sarcolásait, alig várták, hogy bosszút állhassanak rajtuk. Egy zivataros, sötét éjszakán két csapattal rátörtek a két török bégre, s az éjszaka leple alatt végeztek velük. Egyiknek a holttestét az egyik, a másikét a másik folyóba vetették. A két bég eltűnése hamar kitudódott a környéken, sajnálni azonban nem sajnálta őket senki, örült mindenki, hogy megszabadultak tőlük. Legjobban persze a magyar nagyúr gyönyörű szép lánya örült, hisz így nem kellett törökhöz feleségül mennie. Rövidesen azonban a két folyó kivetette a két tetemet, tehát kitudódott, hogy mi történt velük. A magyarok a környéken később azt mesélték, hogy a két bég a másvilágon bosszút esküdött a lány ellen, ami be is következett: a következő nagy zivatar, égiháború idején a villám belecsapott a magyar nagyúr kastélyába, s az minden lakójával együtt porrá égett, a válogatós gyönyörű lány is ott lelte halálát. Az arrafelé élő magyar nép azt mesélte, hogy amikor zivatar van a környéken, akkor a felhőkben a két bég veszekszik a lány kezéért, kegyeiért. Ha pedig valaki belefulladt a két folyó valamelyikébe, akkor a bégek szedik áldozataikat, vagyis a magyarokon állnak bosszút halálukért. Nem sokkal az elmondott események után a környék lakossága a két folyót a két bégről nevezte el. A keskenyebbiket a kisebbik bégről Kisbégának, a nagyobbat, a szélesebbet pedig a nagyobbik bégről, aki majdnem elnyerte a gyönyörű magyar lány kezét, Nagybégának. A régi öregek, akik erre a történetre emlékeztek, azt is elmondták, hogy a Nagybégát Törökbégánakis mondták.

Persze mindkét folyónév a helyi lakosság bezsédében kissé másként hangzott: a Kisbéga Kisbögének, a Nagybéga Nagybögének vagy Törökbögének hangzott jól a helyi magyarok fülében.