A Büd elnevezés honfoglaláskori, török eredetű. A tatárjárás idején elpusztult, majd később újra települt falu a 16. század végén ismét lakatlan félszáz évig, majd örmény kereskedők görög katolikus kárpát-ukrán telepesekkel telepítik be. Ez időben a Taktaközből református magyarok is jöttek ide.
Szentmihály falu 1440 táján született: Báthori András Büd határában önálló települést hozott létre és büdi jobbágyokkal népesítette be. 1550 körül nagylétszámú település, közel félezer ember élt itt. A 17. század első harmadában az új birtokos - Lónyay-család - hajdúkat telepített ide, akik a bíráskodás terén előjogokat kaptak. A 17. század második felében lakatlan, majd 1700 körül ismét hajdúk élnek itt, akik szerződéses viszonyban voltak a földesúrral, s a szabad mezővárosi jogállást 1848-ig megőrizte a település. Hosszú ideig, 1771-től 1945-ig Dessewffy-birtok Szentmihály.
Büd és Szentmihály, Tiszabüd és Büdszentmihály - voltak a történelem során az egymással szomszédos települések nevei, mígnem 1952 óta Tiszavasvári az egyesült községek, illetve a mai város neve.
Értékek
