Nevét a Csörsz-árokról kapta, mely az egykor itt megtelepülő szarmata nép által épített sáncrendszer. A névadó árokról mondai hagyomány maradt ránk. Írásban először Székely István közölte a Krakkóban 1559-ben, alább Lengyel Dénes feldolgozásában olvasható:
„Réges-régen, még a magyarok bejövetele előtt, amikor Pannónia földjén a longobárdok éltek, a nép felett Rád király uralkodott. Ez a király valóságos óriás volt, rettegett tőle mindenki. De Frigyes király erős sereggel mégis megtámadta, s ekkor Rád is fegyverbe szólította a népet. Üzent szövetségesének, Csörsz avar királynak is, hogy nagy bajában segítse meg. El is jött Csörsz király minden hadával, és együtt úgy megverték Frigyes király seregét, hogy hírmondó sem maradt belőle. Amikor a csatának vége lett, Rád király nagy lakomát rendezett királyi palotájában. Patakokban folyt a bor, s akkora volt a jókedv, hogy még a sánta is táncra kerekedett. Egyedül Csörsz király nem táncolt, egyre csak a szép Délibábot, Rád király csodaszép lányát nézte. Hiszen nézhette is, mert olyan szépet még nem látott. Addig-addig nézte a szép lányt, míg egyszer azt mondta a királynak: „Országodat, népedet a pusztulástól megmentettem, mármost add nekem a lányodat, feleségül kérem.” Felelt erre Rád király: „Legyen a tiéd, de csak úgy adom, ha vízen viszed haza.”
Megértette a szót az avar király, hogyne értette volna! Mindjárt hozzáfogott egész népével: folyómedret ástak, hogy vízen vigyék haza az új asszonyt. Folyt a munka éjjel-nappal, mélyítették a medret, ásták az árkot. Amint javában dolgoztak, egyszer csak nagy vihar kerekedett. Csapkodott az istennyila, s hát egyszerre az ég tüzes villáma leütötte lováról Csörsz királyt. Az avarok királya abban a helyben meghalt. A munkát mindjárt abbahagyták, de emlékét őrzi Ároktő község a Tisza füzes partján, őrzi Árokszállás, amely az árok végénél épült, ahol a nép megszállt. Az árok ma is az avar király nevét viseli, Csörsz árkának hívják.
A település első fennmaradt írásos említése 1067-ből való (Aruk néven).A középkorban hol a cserépvári, hol a tokaji uradalom része volt. A török uralom idején súlyos csapások érték a falut; a dúlás után az elmenekült lakosok lassan visszaszállingóztak, mert 1659-ben már újra lakott a falu. A következő századok is sok megpróbáltatást hoztak: a kuruc korban a rácok, az 1848-49-es szabadságharc során az oroszok fosztották ki, 1869-ben pedig a falu nagy része leégett. A világháborúkban 50 ároktői lakos vesztette életét.
A falu lakossága nagyrészt mezőgazdasággal foglalkozik.
A talaj löszös, homokos, kavicsos hordalék. Ligetes füzes és nyáras erdők települtek meg itt. Az áradásoktól táplált tavak nádat teremtek, az emelkedettebb részeken az irtások jó legelőt adtak. A körülmények nem kedveztek a növénytermesztésnek, így a lakosság fő megélhetési forrása az állattenyésztés volt: a szarvasmarha és a juh tartása az élelmezés mellett ruházkodási szempontból is fontos volt. Az állatokat a szabadban tartották télen-nyáron; ez volt az ún. rideg állattenyésztés.
Értékek
