Mezőtúr a 18. század végétől az Alföld legnagyobb korsós (nem tűzálló, ún. fennálló edényeket készítő) központja volt. A mezőtúri fazekasság jelentőségét mutatja műhelyeinek száma, amit a 19. században csak a hódmezővásárhelyi előzött meg. A mezőtúri fazekas központból származó edények az egész országban keresett árucikknek számítottak. A kerámiakészítés felfutásának kedvezett a korongozáshoz kiválóan alkalmas agyag, amely Mezőtúr környékén szinte korlátlan mennyiségben adott volt. Mint a legtöbb síkvidéki fazekas központban, Mezőtúron is vörösre égő, nem tűzálló agyagot bányásztak.
A túri edényeket praktikusságuk, jó minőségük és esztétikus megjelenésük miatt kedvelték. A műhelyekben köcsögöket, szilkéket, a fehér vagy sárga alapú, gazdagon díszített mázas korsókat, lisztesbödönöket, kantákat készítettek.
A levéltári adatok, régészeti leletek arra utalnak, hogy Mezőtúron már a középkorban is korongoztak és égettek cserépedényt. Ezek a korai fazekasáruk még szinte mind mázatlan, speciális technikával égetett ún. feketekerámiák voltak, amelyeket nagyon egyszerű, kaviccsal csiszolt fényes vonalak, spirálok, körök, esetleg stilizált növények díszítettek.
A mázas edények elterjedése a 19. sz. második felére tehető. Az 1870-es években az addig jellemzően fehér alapszínű mezőtúri mázas edény uralkodó színe egyfajta sárga lett. Szinte minden Mezőtúron készített edényt az Arad szomszédságában lévő Dud községből származó földfestékkel festettek. Ezt nevezték „dudi sárgának”. A sárga alapra fekete festékkel, írókával virágmintákat, növényi leveleket rajzoltak, a körvonalakat pedig zölddel, pirossal (téglaszínnel), kékkel és fehérrel töltöttek ki. Ebben az időszakban szinte minden edényen fellelhető a három nemzeti szín.
A mezőtúri fazekasok közül az egyik legismertebb mester Badár Balázs fazekas, vagy ahogy ő nevezte magát, műfazekas. A magyar millennium idején már ismert mester, akit a királyi pár is kitüntetett. 1900-ban, a párizsi világkiállításon a polgárházak bútoraihoz tervezett díszkerámia-kollekciójával külföldi hírnévre tett szert. Badár-kerámiát birtokolni rang volt, azonban az 1900-as években terjedő gyáripari kerámia kiszorította a kézműves termékeket. A mezőtúri fazekasműhelyek egy része az 1950-es évek elejéig bezárt. A Fazekas Szövetkezetben egyszerre készítettek "népies" gyári tömegárut és kézműves kerámiát.
Mezőtúron napjainkban tíz önálló fazekasműhely található. Az alkotók nagy sikere, hogy 2009-ben a mezőtúri fazekasság a Szellemi Kulturális Örökség magyar nemzeti listájának része lett, valamint a Magyar Értéktárba is bekerült.
Értékek
