A Nagyberegen és az ugocsai falvak egy részén készült szőttesek a „beregi szőttes” elnevezést kapták. Mivel a kézimunkák alapját képező kenderfonal nehezen színezhető, a régi vásznakon kevés szín és dísz volt. A 20. században a pamutfonal megjelenésével lehetővé vált a szőttesek szín- és díszvilágának gazdagodása. Kialakult a virágos-szegfűs, rózsás, tulipános, eperleveles, bokros mintázás. Használták a fehér alapon kék és fekete színt, napjainkban azonban a szőttesek piros és fekete színnel készülnek. A kézimunkázás ideje a téli időszak volt, lányokra és asszonyokra volt jellemző.
A Nagyberegi Középiskolában 1979-től, Polónyi Katalin kezdeményezésére, a fiatalok tanórák keretében sajátíthatják el a szövés-hímzés gyakorlatát. A Nagyberegi Középiskolában létrehozott szőttes múzeumban a szövéshez és fonáshoz használatos tárgyak, több mint 130 éves lenvászon alapanyagú szőttesek tekinthetőek meg. 2008-ban Beregszászban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épületében a beregi szőttesek és észközeinek bemutatására Polónyi Katalin magánygyűjteményéből állandó kiállítás nyílt. A létrejött kiállításon a szőttes mintakincseinek megismerése mellett az érdeklődők a szövést is kipróbálhatják.
Értékek
